Dátum: 2010.08.22.

Nos, az utóbbi napokban elég elgondolkodó voltam. Sok mindenen járt az agyam. Ezt pedig még a filmek és a könyvek is fokozták, amiket láttam/olvastam. Mindig is egy elég gondolkodó természet voltam, de vannak időszakaim, amikor sokkal több mindenen jár az agyam, és szeretnék mindent megérteni. Persze ez lehetetlen, de akarja akárki is közülünk azt a szót, hogy lehetetlen elfogadni? Én nem. Ha csak eléggé hiszünk a dolgokban, akkor sikerülhet is. Ha csak elég kitartóak vagyunk. Pont én beszélek a kitartásról, mikor néha olyan könnyen feladom a dolgokat, de nem akarok többé ilyen lenni. Változni akarok, de úgy, hogy közben én magam maradjak. Ki akarok tartani amellett, amibe bele kezdek. Ha hiszek a sikerben, akkor el is fogom érni.
Ami az életemet illeti, azt hiszem most minden jól alakul, és bízom benne, hogy ez így is marad. Nem mondom, hogy tökéletes, de jó, és meg vagyok vele. Lehetnének dolgok, amiket máshogy képzelnék el, amin alakítani szeretnék, máshogy szeretném, de hát ilyen mindenki életében van. Bevallom félek attól, hogy mit hoz a jövő, és hogy nem tudom, hogyan alakulnak a dolgok, hogy kétségek között vagyok hagyva, de abban reménykedem, hogy ez csak egy korszak, ami hamar változni fog, és akkor megint láthatom az alagút végét. Mostantól a saját kezembe kívánom venni az életem, és ha lehetséges, a saját lábamra állni, csupán a lehetőségemre várok, a kezdő löketre. De el fog jönni, ebben bízom. Nem adom fel az álmaimat, bármit, de nem azokat. Az álmaim nélkül már nem saját magam lennék. Ha feladám azt, ami a legfontosabb számomra, akkor saját magam hagynám cserben, és ezt nem akarom. Senkit sem akarok cserben hagyni. nap száma:Avril Lavigne - Alice (Underground)
Miért ez? Nem tudom, szeretem, tetszik, passzol... nap idézete: I wish I could...
nap képe: [view]

Dátum: 2010.08.16.

Na jó, megint egy ideje nem írtam, és nem fogok semmilyen kifogásokkal jönni - bár higgyétek el, lenne elég -, de kedvem se sok volt. De most itt vagyok, és tegnap is volt kedvem, csak erőm nem, és ma is. Két nap azért már fasza teljesítmény. Majd meglátjuk meddig tart ez ki. Nos, és mi történt velem? Sok minden, többek között megszakítottam és otthagytam a sulit. Jah, menő, csak most nem tudom, hogy mit csinálja, úgyhogy egyenlőre csak vegetálok magam elé. De viszont újra megjött a kedvem az íráshoz, mármin történet íráshoz, úgyhogy lehet, hogy belekezdek egy újba, amit talán ide is felteszek majd, de ezt még nem tudom. Még az se bíztos, hogy kitartó leszek, és többet írok, mint egy oldal. Sokszor kezdek bele valamibe, aztán félbe hagyom. Nem mindig vagyok túl kitartó... Ciki, de ez van, ezzel kell élni. Bár természetesen megpróbálhatnék megváltozni, de szerintem azt is félbehagynám magamat ismerve. Ha-ha-ha.
A hercegem pedig megvan, elég jól megvagyunk, és mindig közelebb kerülünk egymáshoz, bár a barátnője még megvan neki, de elég komplikált dolog ez, amit most nem szeertnék itt kifejteni. Hogy mi lesz és hogyan lesz, azt nem tudom, de majd csak aalkulnak a dolgok, és én bízom benne. Mert nagyon szeretném. <3 Ha csak elég kitartóak vagyunk, és eléggé hiszunk, akkor sikerülhet is. Jah igen, olvastam a Titkot is, jó könyv, és mindenkinek csak ajánlhatom. Vagy a könyvet olvassátok el, vagy a filmet nézzétek meg. Na jó, most nem tudok mit írni, úgyhogy inkább még most abbahagyom, mielőtt elfajulnának itt a dolgok. Bye-bye!
nap száma: Nickelback - How you remind me
Azért ez a szám, mert ezt mindketten szeretjük. Ez mindig rá emlékeztet. Hiányzik...
nap idézete: Ha elveszik a képzelet, és nem marad más, akkor te hova fogsz menekülni? Mond, merre mész, melyik utat választod? Nem akarok egyedül maradni... Mond... veled mehetek?
nap képe: [view]

Dátum: 2010.05.24.

Volt egy elég hosszú kimaradásom, de egészségügyi okoból - még a kórházba is volt egy látogatásom -, úgyhogy nem igazán voltam internet közelben, ezért nem tudtam jelentkezni. Viszont most újra feltankoltam az energiát, és már jól vagyok (legalábbis remélem), úgyhogy most egy ideig nem szándékozom lelépni. Ami aggaszt az az, hogy elég sok mindent be kell pótolnom a suliba, mert ott se voltam 3 hétig, és lassan vége az iskolának, én meg nem mindenhol állok túlságosan is jól ami a jegyeimet illeti. De azért igyekszem, hogy sikerüljön bepótolnom a dolgokat és egy elviselhető bizonyítvánnyal zárjam az évet. Na de most ne ezen rágjuk magunkat, hanem tereljünk kellemesebb témákra.
Hamarosan szülinapom lesz. Nem mondanám, hogy nagyon izgatott vagyok, legalábbis most még nem, de legalább telik az idő, és megint közelebb kerülök ahhoz, hogy végezzek a sulival. Meg júniusban megyek fesztiválra is. Már annyira várom, végre láthatom a Paramore-t élőben. Ez olyan vááá, hogy már alig bírok magammal. Mármint Hayley a példaképem, és most alkalmam nyílik rá, hogy láthassam, csak alig pár méternyire leszek tőle, és ez nekem már írtó klassz. Na meg ne feledkezzünk meg a sok helyes pasiről, akik remélhetőleg majd póló nélkül rohangálnak, mint a Szigeten. Oh igen, a régi szép emlékek.
Ami pedig a hercegemet illeti... Azt hittem, hogy majd most, hogy ilyen hosszú ideig nem írtunk visszaesik az állapotunk, és mindent kezdhetek előről, de tévedtem, úgy tűnik minden olyan mint amilyen volt. Bár eddig nem túl sokat beszéltünk, mert szerencsétlenül jött ki, és mindig volt valami dolga, és mennie kellett, de abban az időben, amikor beszéltünk alkalmam volt rá meggyőződni róla, hogy minden rendben. És a nyár is közeleg, süt a nap, jó az idő és a jókedv elmaradhatatlan. Körülbelül egy éve ismerkedtünk össze a neten. Valamikor születésnapom után kezdtünk el írogatni, de az már nincs is olyan messze. Ha visszatekintek azért vszonylag gyorsan eltetl ez az év... Bár néha nem elég gyorsan.
nap száma: Family Force 5 - Drama Queen
Ezt a számot én küldtem neki, meg még pár másik Family Force 5 számot is, és ez tökre megtetszett neki, meg én is nagyon szeretem, úgyhogy megérdemli a nap száma címet.
nap idézete: Find the key to my heart, find and keep it.
nap képe: [view]

Dátum: 2010.04.29.

Hát ma olyan érdekes nap volt. Kivételesen figyeltem a suliba. Azt nem mondanám hogy olyan hű de sokat is tanultam volna, de az már mellékes. De ami ennél is furább, hogy ma nem kussoltam, hanem őszíntén megmondtam amit gondolok. Amúgy nem szokásom. Inkább kerülöm a konfliktusokat meghúzom magam a háttérbe és kussolok. Nem szeretek vitatkozni és elég érzékenyen viselem, ha valaki nem kedvel, bár tudom, hogy mindig lesznek emberek, akikkel nem fogok jól kijönni. De mindez ma nem érdekelt és őszínte voltam mindenkihez. A végén még a villamoson a kis tolakodó kölyköknek is beszóltam, amikor nem akarták felfogni, hogy mivan. Lehet, hogy úgy lesz, mint a perverzitásommal? Az is hirtelen a semmiből jött, és azóta sem szabadulok tőle. Mostantól akkor ilyen magabiztos leszek és simán megmondom, hogy mi van? Hát valljuk be, nem lenne rossz. Egy kis önbizalom nem ártana nekem. Ami meg a nagy Őmet illeti... Aranyos, édes és imádnivaló, mint mindig. És persze nem az enyém! De talán majd egyszer... egy szép napom... Én még hiszek a mesékben és abban, hogy az álmok valóra vállhatnak. Nevezzen naivnak, aki akar, engem nem érdekel. Amíg jól érzem magam így, addig nincs rá okom, hogy foglalkozzak vele mit gondolnak mások.
nap száma: Pete Yorn - Ever fall in love
Ez a csengőhangom. Természetesen ez a szám is rá emlékeztet. Úgy nagyon nem is tudom miért... Egyszer csak azon kaptam magam, hogy ha ezt a számot hallom rögtön felé kalandoznak a gondolataim...
nap idézete: Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyu gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak.
nap képe: [view]

Dátum: 2010.04.28.

Ez ma megint nem az én napom... vagy nem annyira. A kiselőadásom a Fujisanról elég jól ment, bár izgultam, így egy részt véletlenül elhagytam, ami kicsit ciki, de legalább megpróbáltam nyugodtnak tűnni és sikerült, ráadásul utána mindenki azt mondta, hogy jó volt. Úgy tűnik mégis csak bevállt, hogy Rá gondoljak. Ezt leszámítva a mai nap a suliba nem tartozik a kedvenceim közé Az órarendünket megint átfabrikálták és nagyon nem tetszik, ami kijött. Ezt leszámítva olyan meleg volt, hogy a nap végére úgy éreztem magam, mint egy grillezett csirke és ráadásul a fejem is fájt ma is. Mindegy, túléltem és valahogy túl is fogom, ha ez még így folytatódik. Jah, és akkor haza felé jövet még be is aludtam a vonaton. Olyan mélyen aludtam hogy még álmodtam is! Fényes nappal! Jesszus, én örgszem... Mindezt leszámítva nem nagyon történt semmi. Most még rájöttem, hogy bukom a reklámzenérke. Íme pár példa, amit esetleg eddig nem ismertetek, bár elég ismertek... Szóval, kezdjük az egyik kedvencemmel, ezt mindig dúdoltam mikor a tévében ment, szerintem klassz fülbemászó a dallama, tehát íme a Nike reklám. Második is nagyon klassz, ennek is olyan dallama van, amire talán ha elsőre nem is figyelsz fel, de ha többször hallod egy idő után arra leszel figyelmes, hogy megszeretted ezt a számot. Ez a Swatch reklám. Ki nem ismeri a Coca Colát? És a reklámjait? (Bár ezen a ponton valljuk be, megátalkodott Coca Cola fogyasztó vagyok, de a Pepsi reklámjai jobbak! Bár utóbbi időben kezd azért CC is felhozni.) Szóval a következő egy Coca Cola reklám. És akkor a végén még egy Coca Cola gyártmány, aminél viszont valószínűbb, hogy a számot előtte mindenki ismerte és nem úgymond a reklám "tette híressé", mint ahogy az az előzőknél lehet. Tehát így a végére kicsit legyengülve, Coca Cola light reklám. Ezek után talán ti is jobban ügyeltek majd a reklámokra és azokonaka zenéjére.
nap száma: Kate Nash - Do Wah Doo
Ehhez most túl sok hozzáfűzni valóm nincs, MTV-n hallottam, és ezt is idővel kedveltem csak meg. Azért aranyos kis szám. Eredeti Johnny Cash bácsitól származik.
nap idézete: My soul will be forever yours!
nap képe: [view]

Dátum: 2010.04.27.

Na, tegnap aztán még végül jóra fordultak a dolgok. Olyan aranyos volt, wáááh, tiszta imádni való. Nagyon jól elvoltunk (mint mindig) csak aztán nem maradtam túl sokáig, mert kínzóan fájt a fejem. Ami ma folytatódott. Hú de jó napom volt mit ne mondjak. Isteni dolgo órákon át ott pöshedni a suliba, amit ki nem állhatsz és akkor még fejfájással is szenvedni. Merem állítani, ha a padba vertem volna a fejem, akkor se éreztem volna semmit, mert műr úgy fájt. De ha ezt nem is számítjuk, akkor is nagyon jól kezdődött a napom. Rendesen elindultam a vonattal, ami igaz, hogy pár párcel később ér be, mint ahogy kellene, de kaptam engedélyt, hogy később érjek be a suliba, szóval ez nem lenne probléma. Ma meg amúgy is olyan kedvembe voltam, hogy gyorsan gyorsan, mert első órában angolt írunk. Erre mi történik? Elcsesződik a vonat és nem megy tovább! Mindenki kiszállni, fél órát várni a következőre. Na az jól megtelt, alig volt benne hely, úgyhogy egy órás utat simán végig is állhattam és az első óra végére be is érkeztem. Mindegy, legalább a dogát megírhattam a második órában. Ezután már csak az volt a szar, hogy úgy fájt a fejem. Mondjuk szerintem az időjárás változás miatt. Na nem mintha segítene, ha diagnozisztálom mitől jött, mert az sem mulasztja el. Bár már nem kínoz. Szerencsére! *lekopogja* Na, de megérte végigszenvedni a hat, vagyis így csak öt órát, mert utána rajzom volt. Az meg imádom. Olyan jó volt megint alkotni. Még ha nem is szokásom eldobni magam attól, amit alkotok, akkor is jó érzés látni, hogy te hoztál létre valamit. Ezután haza jöttem és ennyi. Utána azon szenvedtem, hogy kérdezzem meg anyát, hogy mehete-e koncertre. Azon túlestem és nagyvalószínűséggel mehetek. YEAH! Most meg a "herceggel" írok. Nem mintha ez olyan új hír lenne. Mindig azt csinálom. Kivéve azt a pár napot, amelyikben panaszkodtam, hogy nem. Amúgy ezen a ponton szeretném megjegyzeni. Ha valaki érti a pasik működését, vagy van valami szakirodalma, az azonnal jelentkezzen nálam, mert én NEM ÉRTEM A FÉRFI FAJTÁJÁT!!! Komolyan, melyik lány nem ment volna már át a következő szituáción: Van egy srác, aki tetszik neki. Tegyük fel a srácnak barátnője is van. A ember ír ezzel a fiúval. És a fiú a barátnője ellenére olyan kedves és kétértelmű! Most akkor mi van? MI VAN? Kérdem én, hogy mi van, mert ez engem már totálisan teljesen összezavar és előbb vagy utóbb agyhalálhoz vezet. nap száma: Rainbow - Temple of the king
Ezta számot Ő küldte. Olyan szép. *-* Szeretem ezt hallgatni.
nap idézete: Forever begins when my heart stops beating! nap képe:[view]

Dátum: 2010.04.26.

Na jó, tegnap gyorsan elhúztam, de mentségemre szóljon, hogy fáradt voltam, de azért még pár sort be akartam pötyögni. Lehet itt-ott kicsit össze-vissza lett. Nem olvastam vissza. Nektek sem muszáj, ezennel megkapjátok az engedélyt.
Na is akkor a mai naphoz. Azt hiszem ennyit erről, hogy én mennyire független leszek meg blablabla... Ma megint eléggé nyűgös vagyok, és bár mindenkinek ezt mondogatom (vagy inkább hazudozgatom), hogy nem tudom mi okból, van egy olyan sejtésem, hogy az én "lovagom" miatt. Nem, ma sem írtunk... Nem vagyok én ehhez a többnapos kusshoz hozzászokva és meg kell hogy valljam, nagyon de nem nyeri el a tetszésemet! Vissza akarom kapni a régi énjét, azokat a pillanatokat, amikor mindketten olyan locsifecsik vagyunk. Jajj, mennyire idegesíthetek már mindenkit, aki esetleg olvassa ezt a szart, amit én itt összeállítok. Másról se dumálok, csak arról, hogy nem dumálok egy bizonyos emberkével. Najó, térjünk át más témákra, lehet nekem is segítene. Tegnap eldöntöttem, hogy én milyen aranyos vagyok! Nem, nem egoista, csak aranyos. És azt is eldöntöttem, hogy egy maid caféban akarok dologozni! Valószínűleg ez alig mond valakinek valamit, de mivel most lusta vagyok magyarázkodni, ezért inkább keressen rá mindenki maga. Ma elég lusta vagyok. És nyűgös. De még mennyire. Várom, hogy gyorsabban teljen az idő, hogy eldölhessek az ágyamba és végre holnap legyen. De nem, még azok a hülye számok is olyan írtó lassan akarnak változni... MIÉRT? Miért kínoz engem az egész univerzum ma???
nap száma: Green Day - Wake me up when september ends
Na reggel ezt hallgattam, mert ezt dobta ki az mp3-lejátszóm a véletlen lejátszási sorrendbe. Annyira imádom ezt a számot. Néha sírni tudnék, amikor hallgatom...
nap idézete: Close your eyes, can you see the future? Can you see our future?
nap képe: [view]

Dátum: 2010.04.25.

Na tegnap aztán még fent volt, úgyhogy egy kicsit még hülyülhettünk! Megnyugodott a pici szívem. Nem volt semmi baja, csak kicsit fáradt volt. A végére már én is úgyhogy mentem. Megbántam, de már elég lapos voltam, úgyhogy talán így jobb is volt. Ma viszont nem votl. De tegnap szólt, hogy nem is lesz, úgyhogy majd holnap tudunk csak megint írni. De ma nem voltam annyira ki. Azt hiszem kezdek hozzá szokni. Na meg amúgy is ez a normális, ha a hétvégén nincs itt. Elfoglalt egy emberke. *hihi* Mindegy, elfoglaltam magam mással, meg gondoltam rá, és ez most így elég volt, hogy kihúzzam a napot, de azért már hiányzik és várom a holnapot. Nem lesz ez így jó, ha így folytatódik, és ennyire őrült vagyok utána, de nem tehetek róla. Az ember nem tud parancsolni az érzéseinek. Tényleg enm! Láttatok már olyat? Ha igen, szóljatok és én megpróbálok tőle tanulni. Na de mára csak ennyi belőlem, mert elég későn is írtam és most húzok és felkészülök a holnapi napra. xD

Dátum: 2010.04.24.

A hangulatom tegnap óta sem igazán változott. És a kérdéseket megelőzve: Nem, még mindig nem volt fent, úgyhogy azóta sem beszéltem vele. Borzasztó, hogy mennyire hiányzik, és hogy mennyire függök tőle, de hát ez van. Még mindig abban reménykedem, hogy esetleg feljön, bár sok esélyt nem látok már... Remélem legalább holnap lesz rá alkalmam, hogy írhassak vele. Bár én az aggodó fejemmel már azt a lehetőséget is átvettem, hogy mi van, ha történt vele valami? De tényleg? Mi van, ha történt vele valami? Akkor nemes egyszerűséggel az van, hogy nem igazán fogom megtudni, amíg csak fel nem tűnik. Ugyan ki mástól tudhatnám meg? Az egyetlen ember, aki amolyan kis összeköttetés volt, nos hát már ő sem az. Összevesztek, úgyhogy szerintem ő sem az elsők között fogja megtudni, mert ez nem amolyan csak kis összekaptunk és ennyi, majd kibékülünk vita volt, hanem szét is költöztek, pedig előtte olyan jó barátok voltak. És most jó messze vannak ők is egymástól. Már erről a lehetőségről is lemondhatok, hogy így esetleg információkhoz juthatok. Na puff neki és akkor most hogy nyugtassam meg azt az idegbeteg aggódó fejemet? Sehogy! Úgysem fogok megnyugodni, amíg fel nem kúszik az ablakocska, hogy bejelentkezett. Csak az a szar, hogy ez szerintem ma már nem is igazán fog megtörténni. Még jó, hogy megint egész nap erre vártam, hogy végre írhassunk... Ilyen az én szerencsém. Látott a világ még egy ekkora szerencsétlenségkupacot mint engem? Ma kitaláltam, hogy nekem nobeldíjas bénának kellene lennem. A bénaságra miért nem osztogatnak Nobel-díjat? Szerintem mi is igazán megérdemelnék! Ez megint csak egy dolog, ami a háttérbe rekeszt minket, akiknek már amúgy se olyan könnyű boldogulni ebben a nehéz és vad társalomba. Na jó, megint túlzok. Mondtam, szokásom... Ilyen vagyok én. Na mindegy, megpróbálom elterelni valahogy a figyelmem még erre a pár órára, aztán úgy is olyan fáradt leszek, hogy hamar elalszom (legalábbis remélem) és hopp, máris holnap lesz! És remélem akkor már tényleg fent lesz. Különben mehet tovább az idegeskedés, és akkor megint szegény olvasók lesznek terrorizálva. Milyen rendes vagyok, nem?
nap száma: Disturbed - The Game
Ez az szám egyfolytában rá emlékeztet... Ő szokott Disturbeded hallgatni, azért. =)
nap idézete: It's easy to love you but hard to get you.
nap képe: [view]

Dátum: 2010.04.23.

A kezdetek kezdete.
Az első bejegyzés egy új oldalon. Nem fogom megígérgetni, hogy gyakran fogok erre járni vagy újat írni. Jövök amikor jövök és írok amikor írok. Őszíntén szólva azt hiszem csak szükségem van egy helyre, ahol kitombolhatom magam, kiírhatom azokat a gondolatokat, amiket nem mindenkinek tudok csak úgy elmondani. De így leírva a névtelenség homályába merülve olyan könnyű. Hát nem nagyszerű az internet? Kitalálhatsz magadnak egy teljesen új személyiséget és az lehetsz, aki már mindig is lenni akartál. Most elég merengős é melankolikus kedvemben vagyok... És mindezt csak azért mert egy bizonyos személy nincs fent msn-en. Valaki, aki amúgy is olyan távol van tőlem. De hiányolom. Nem csak egy valaki, hanem Ő. Oh, ki nem ismerné az "Ő"-t nagybetűvel írva? Mindenki életében jelen van és senki sem menekülhet előle. Én sem. És nem is akarok. Sőt, ha tehetném felé rohannék, de ez most elég nehézkés ugyhogy hagyjuk a rohangászást. Na meg a kondicióm amúgy sem az igazi. Ez van, ezzel kell élni. Meg ha felé rohannék, akkor is mi lenne? SEMMI! A büdös nagy semmi - szintén nagybetűkkel írva. Barátnője van és messze is lakik. Ráadásul kételkedem benne, hogy pont irántam érdeklődne. Na puff neki, ez pont tipikus én. De én nem akarom harcnélkül feladni. Ugyan ki akarná harcnélkül feladni? Pláne ha olyanokat tesz és mond mint ő! Jólvan, az agyam egy része (valószínűleg a realista) halkan de kitartóan azt kiabálja, hogy csak belemagyarázok, de mégis jó érzés ezt az apró reményszikrát életben tartani. Amúgy is szeretek elveszni az álmok világában. Ott jól érzem magam. Talán mert ott az álmaim a valóság. Ki ne érezné magát egy ilyen helyen jól? De persze a valóság visszahív. A valóség mindig visszahív és ez jól is van így. Bármennyire is klassz dolog olyan helyen lebegni, ahol az álmok valóra válnak, a valóság a ridegségére ellenére is jobb hely, mert itt nem csak elképzeled, hogy mint mondhatna egyes helyzetekben, de hallhatod is. Nem csak elképzeled milyen lenne, ha megérintene, de érezheted is. Ez a valóság és ezt akarom én!
Najó, lehet megint kicsit elragadtattam magam... Ez van, hozzá kell szokni, mert ilyen vagyok én. ^-^ És akkor így zárásul még... nap száma: Papa Roach - Forever
Az utóbbi időben egyfolytában ezt a számot hallgatom. A refrénje egyszerűen megfogott:
nap idézete: "...because days come and go, but me feelings for you are forever!"
nap képe: [view]




Credits: shizoo

1home 2icons 3chat 4four 5five